Augusztusban, amikor a budapesti Gellért fürdő teraszán a gőz összemosódott a forró levegővel, Márk, a fürdő karbantartója észrevett egy aggasztó jelenséget: a termálmedencék körül egyre több darázs szállt káoszba. A vendégek pánikba estek, és a negatív értékelések kezdtek felhalmozódni. Márk tudta, hogy azonnal reagálnia kell. A darázsirtás Budapest kifejezéssel keresett a telefonján, és egy „Városi Ökológia” nevű cég honlapján landolt, ahol garantálták az azonnali beavatkozást. A netes ügyfélszolgálat gyorsan válaszolt, és másnapra időpontot egyeztettek.
Másnap reggel egy nyugodt hangú, középkorú nő, Szabó Éva érkezett, hátizsákjában üveges üvegekkel és hosszú csövekkel. Röviden elmagyarázta, hogy a fürdő környékén a melegvíz és a pára ideális környezet a darazsak számára, különösen a talajban vagy a régi épületrészekben. Márk közben arra gondolt, mennyire paradox: egy olyan hely, amelyet gyógyulásra terveztek, most veszélyessé vált. Éva szakszerűen kezdte feltérképezni a területet, miközben elmesélte, hogy egy évvel ezelőtt a Szabadság híd alatt egy elhagyott csatornanyílásban találtak óriási kolóniát. „A város minden sarka egy potenciális menedékhely,” mondta, miközben a mérőeszközeivel adatokat gyűjtött.
Amíg a permetezésre vártak, Márk bevallotta, hogy először próbált házilag megoldani: mentolos sprayt, elektromos csapdákat helyezett el, de semmi sem hozott eredményt. Éva bólintott: „A darazsak adaptívak. Ha megzavarják, inkább újraépítik a fészküket, mint hogy elmeneküljenek. A klímaváltozás miatt egyre több helyen jelentkeznek, akár télen is.” Közben kiderült, hogy a fürdő közelében több épület felújítása zavarta meg a rovarkolóniákat, ami a problémát csak fokozta.
A történet fordulatot vett, amikor Éva a fürdő déli falánál egy repedés mögött régi, kőbe vésett jelekre bukkant. Kiderült, hogy a darazsak egy 16. századi, török kori vízvezeték maradványai körül építették fészküket, amelyet régészek régóta kerestek. A helyszínre siető történészek izgatottan kezdték dokumentálni a leletet, és Márk fürdője egy hétre lezárult, hogy a feltárás folytatódhasson. A vendégek helyett most tudósok léptek át a kapun, és a darazsak helyett a történelem lett a fő téma.
A darázsirtás híre hamar szárnyra kapott, és a „Gellért-fürdő ősi titka” címmel riportok jelentek meg. Márk számára váratlanul a fürdő újra népszerűvé vált, most már történelmi látványosságként is. Éva, aki kezdetben csak egy rutinszerű munkának látta a feladatot, meghívást kapott egy nemzetközi örökségi konferenciára. Márk pedig néha még mindig elmosolyodik, amikor a termálvíz gőzébe tekint: a darazsak eltűntek, de a múlt szellemei tovább élnek.
A végső gondolat? A darázsirtás Budapest nemcsak a jelen problémáit oldja meg, hanem néha felidézi a múltat is. És bár az interneten talált szakemberek gyakran a megváltók, Márk most már tudja: egy város titkai mindig a legváratlanabb helyeken bukkannak elő – akár egy gőzölgő fürdő falai között is.