Főoldal
  

A középkorban a húsvét - a karácsonyhoz hasonlóan - igen fontos ünnep volt. A 14-15. századi emberek mély vallásossága, az egyházi előírások a húsvét ünnepét is szigorúan meghatározták. A húsvét napja egyike volt az év legjobban várt napjainak.

A húsvét, a kereszténység egyik legnagyobb szent ünnepe, úgynevezett "mozgó ünnep". Húsvét vasárnapja a tavaszi napéjegyenlőséget követő első holdtölte utáni első vasárnap. A tavaszi napéjegyenlőség március 21-én van, ehhez igazodik a húsvét időpontja. Ha a március 21-ei napéjegyenlőség időpontja olyan szombati napra esik amikor éppen holdtölte van, akkor abban az évben a húsvét március 22-én van. Tehát ez a legkorábbi nap, amikor elkezdődhet a húsvét. A csillagászati tavasz kezdetétől a legtávolabbi időpontra eső húsvét vasárnap pedig április 25-e lehet.

Húsvét ünnepét 6 hét szigorú böjt előzte meg, mely a Hamvazószerdán indult. Ekkor az embereket hamut szórtak a fejükre, a 12. századtól az egyházi szertartás hivatalos részeként a hívők homlokát szentelt hamuval jelölték meg. A szokáshoz később különböző hiedelmek is kapcsolódtak, mint például az, hogy aki hamvazkodik, annak nem fog fájni a feje.

A böjt időszakában a fő hangsúly az áldozaton volt, egyes szokások szerint ilyenkor csak kenyeret, sót és növényi élelmeket ehettek, lemondtak a hétköznapi élvezetekről. Az ételeket eltették húsvétra, a böjt időszaka alatt tojt friss tojásokat pedig keményre főzték, hogy így őrizzék meg a húsvéti lakomáig. Innen ered a keményre főzött festett tojás hagyománya, mely elsősorban Európa keleti felén terjedt el. A festett tojás a későbbiekben húsvéti ajándék is volt, húsvéthétfőn a lányok az őket meglocsoló fiúknak adták ajándékba. A böjti utolsó hete, a Nagyhét, mely idején naponta volt istentisztelet, illetve a hagyomány szerint Nagypénteken mindenkinek tilos volt szögeket és vas eszközöket használni. Nagypéntek – mai szóval – a kereszthódolat napja, amikor a keresztények mezítláb vagy térden állva vonultak a feszület elé. A legtöbb templomban ilyenkor passiójátékot, az iskolákban pedig misztériumjátékokat rendeztek. Ezeket a falvak összesereglett népe is megtekinthette. Az 1700-as évek elején Magyarországon nagypénteki töviskoszorús, önostorozó, kereszthordozó körmeneteket is tartottak, de az egyházi hatóságok ezeket a század közepére betiltották.

Nagyszombaton szentelték meg a tüzet: a templom előtt vagy a templom mellett raktak máglyát. A megszentelt tűz lángjával vagy parazsával gyújtották meg a templom óriási húsvéti gyertyáját. A szentelt tűz maradványait az emberek hazavitték. Sok háznál tartották azt a szokást, hogy nagycsütörtöktől nagyszombatig nem raktak tüzet, majd nagyszombaton az új tüzet a templomból hazavitt szentelt parázzsal gyújtották meg. Ezen főzték meg az ünnepi ételt. A megszentelt tűz parazsából és szenéből tettek az állatok ivóvízébe, szétszórták a házban és a földeken. Ugyancsak nagyszombati szertartás a vízszentelés, azaz a templom keresztvizének megszentelése. A házakat is, a középkorban még talán a felnőtteket is megszentelték. Valószínűleg innen származik a keresztgyerek húsvéti megajándékozásának szokása.

A leglátványosabb nagyszombati szertartás a feltámadási körmenet volt. A középkorban még vasárnap hajnal, ma már nagyszombat estéjén tartják. Régebben a körmenetben a falu legtekintélyesebb embere hordozta körbe a feltámadt Jézus szobrát. Nagyszombaton ért véget a böjt is: a körmenetről hazatérve fogyasztották el az ünnepi vacsorát. Éjszaka Jézus keresésére indultak az emberek. Ekkor a hívők énekelve körbejárták a helységbeli kereszteket, majd a legtávolabbinál megtalálták az általuk előzőleg elrejtett Jézus szobrot.

A Húsvéthoz kapcsolódóan számos szokás alakult ki és maradt fenn Magyarországon. Megünnepléséhez a falusi közösségekben különféle, nem egyházi szervezésű, vallásos rítusok, szokások és hiedelmek fűződtek, részben az egyházi liturgiával, rítusokkal szoros kapcsolatban, részben attól függetlenül. Vasárnap inkább az egyházi szertartásokhoz szorosabban kapcsolódó szokások és hiedelmek domináltak, ezek sem voltak azonban mentesek a tavaszi termékenységvarázsló, mágikus vonatkoztatásoktól.

A locsolás a XVIII. századi irodalmi adatok szerint még (patak vagy tó vizébe) „merítést” jelentett. A szokás eredete mágikus termékenységvarázsló rítus. A legények a locsolásért tojást, szalonnát kaptak ajándékba, és ebből lakomát rendeztek.

A húsvéti ünnepek egyik legismertebb hagyománya a locsolkodás, vagy öntözés. Korábbi szokások szerint húsvéthétfőn a fiúk locsolták a lányokat, amiért cserébe festett tojást kaptak, kedden pedig a lányok locsolták a fiúkat. Ehhez hasonló szokás volt Angliában a 11. századtól a Hocktide. A húsvét vasárnapot követő második hétfőn (Hock Monday) a fiúk megkötözték a lányokat és csak egy csókért cserébe engedték el, másnap (Hock Tuesday) a lányok kötözték meg a fiúkat és fizetségért cserébe engedték el. Az így összegyűjtött pénzt pedig a templomnak adták.

A kisfiúk locsolkodása, illetve a „szagos vízzel” öntözés újabb, XX. században elterjedt szokás, ahogy a gyermekeket megajándékozó nyúl meséje is a XX. századból származik.

A húsvéti nyúlhoz a források szerint a 16. században Németországban vált a húsvéti ünnepek részévé. Mivel a nyulak sok utódot nevelnek fel, ezért a tavaszi napfordulóhoz kötődő szertartásokban a termékenység jelképének tartották. Németországban húsvét idején gyöngytyúkot (Haselhuhn) ajándékoztak, azonban a nevét sokszor rövidítették, és csak Hasl-ként emlegették. Egy félreértés nyomán nyulat kezdtek ajándékozni egymásnak (németül Hase, melyet könnyen összekevertek a „Hasl” rövidítéssel). Nem sokkal később már hazánkban is a nyúl tojta a húsvéti tojást.

A húsvéti szertartásokhoz tartozott az étel megszentelése is ezen a napon, kezdetben a bárány, majd a sonka, illetve a tojás és kenyér megszentelése. A szentelés hagyománya napjainkban is él, húsvét vasárnap reggelén a pap megszenteli a templom köré gyűltek húsvéti ételeivel megrakott kosarait.

Szokás volt a húsvéti felszentelés vagy ételáldás is. Ilyenkor fehér kendőbe kötött tányéron vitték a templomba a sonkát, főtt tojást, kalácsot és tormát. A mise végeztével a pap megszentelte a csomagot, majd az asszonyok sietve, majdhogynem szaladva vitték azt haza, mert úgy tartották, hogy aki gyorsan ér vissza a házába, az a munkában is ügyes lesz. Az ünnepi asztalnál mindenki kapott egy kis szeletet a megszentelt ételből.

A csibe érthetően a születés, feltámadás szimbóluma, hiszen régen nagy esemény volt, ha egy csibe született- előbújt a tojásból.

Az áldozati bárányokról már mindannyian hallhattunk. A bárány húsvét idején Krisztus áldozatát szimbolizálja. Korábban jellegzetes húsvéti étel volt, ma már a legtöbb helyen sonkát készítenek helyette.

  

Zsurnaliszta

Újságíró vagyok, minden érdekel ami a Nagyvilágban történik.

Hozza létre saját
MitHogyanKell fiókját.
Regisztráció