Főoldal
  

November utolsó csütörtökén minden amerikai asztalra pulyka kerül. A családok, barátok újra összegyűlnek, hogy mint minden évben, idén is együtt ünnepeljék a hálaadást (avagy angolul Thanksgiving napját).

 

 

 

Hálaadáskor, november negyedik csütörtökén a családok, barátok összegyűlnek, s együtt ünneplik az év negyedik legnagyobb ünnepét, a hálaadást. Az asztalra hagyományosan pulyka kerül, s a családok köszönetet mondanak az év áldásaiért. De honnan is ered az ünnep?

Eredete a gyarmati New England puritán hálaadásain alapul. Mind Plymouth pilgrimjei (zarándokai), mind Boston puritánjai szigorúan kálvinista protestánsok voltak, akik elvetették a vallási naptárakban feltüntetett ünnepeket, amelyek a középkorból maradtak az angol népre. Az ő hitük szerint a karácsony, a húsvét és a szentek napjai nem képezték részét az igazi keresztény egyháznak, ember alkotta kitalációknak tekintették őket, amelyeket ki kell iktatni.

Már Amerika felfedezése előtt is ünnepeltek az indiánok ebben az időszakban: akkor még a hálaadás aratási ünnep volt. Egy elbeszélés szerint azonban a Pilgrimek ünnepe ez. Amikor 1620-ban Amerikában partra vetődtek, rossz oldalon kötöttek ki. Útirányuk Virginia volt, ahol a telek rendkívül enyhék, ám a kapitány eltévesztette az irányt, a Massachusettsben kötöttek ki. Induláskor még 38 hajójuk volt, ám a zord vizeken ennek fele odaveszett. Amikor partra értek, már csak néhány férfi, és csupán négy nő maradt életben.

Az első nehéz esztendő után a Pilgrimek egy három napos lakomára hívták meg az indiánokat, hogy hálát adjanak a segítségükért, s az Úrnak a túlélésért. Ez volt az első Hálaadás. Az asztalra ekkor még több szárnyas, angolna, s kukoricakenyér került, melyet sörrel fogyasztottak.

A böjti napokat jobbára a tavaszi időszakban tartották, amikor különben is szűkében voltak az élelemnek, míg a hálaadásokat ősszel, a betakarítást követően. A katolikus és anglikán hálaadásoktól eltérően ezek sohasem estek vasárnapra, inkább az úgynevezett „prédikációs” hétköznapokra, amelyek általában egybeestek a hetipiacokkal. A hagyomány szerint az első Hálaadás Napja 1621-ben volt, és a pilgrimek attól kezdve minden évben megülték azt. A valóság ezzel szemben az, hogy ez elsősorban nem volt igazi hálaadás, hanem inkább világinak mondható aratási ünnepség, amely tudomásunk szerint nem ismétlődött meg, tehát mindmáig nem számít egy hagyomány kezdetének. Nem beszélve arról, hogy a pilgrimek sohasem minősítették volna igazi Hálaadás Napjának ezt a lakomát, amelyen a wampanoag indiánok is részt vettek, mivel az ünneplők táncoltak, világi dalokat énekeltek és játékokkal szórakoztak. Az első valódi New England-i kálvinista Hálaadás Napját Plymouth Colony-ban tartották 1623 nyarán. A gyarmatosok meg akarták köszönni Istennek, hogy egy gondviselésszerű zápor megmentette a termésüket.

Később, 1863-ban Abraham Lincoln nemzeti ünnepé nyilvánította hálaadást. A tizenkilencedik században divatos (és egyben praktikus) volt ezen a napon megtartani az esküvőt, ma már inkább az eljegyzéseket időzítik erre a jeles napra. A hálaadás kétségtelenül az összes amerikai ünnepe, hiszen vallástól teljesen független.

A Hálaadás Napja azonban csak amolyan szentesítetlen szokás maradt egészen 1941-ig, amikor november 26-án Franklin D. Roosevelt aláírta a törvényt, amely november negyedik csütörtökét a Hálaadás Napjává, azaz nemzeti ünneppé nyilvánította.

Manapság ezen az ünnepen gyászba borul a pulykatársadalom, mert szinte nincs olyan család, ahol ne szolgálna fel ilyen szárnyast a ház asszonya. A pilgrimek nem ettek feltétlenül pulykát, hacsak véletlenül nem sikerült egy ilyen vadmadarat elejteniük, mivel szaladgált belőlük jó néhány az amerikai erdőkben.

  

Zsurnaliszta

Újságíró vagyok, minden érdekel ami a Nagyvilágban történik.

Hozza létre saját
MitHogyanKell fiókját.
Regisztráció