Főoldal
  

Az Éjjeli őrjárat borzasztóan rossz cím Rembrandt leghíresebb festményére, az amszterdami milíciák ugyanis éjjel nem őrjáratoztak a városban. Honnan hát a sötétség a képen?

A festő életében Frans Banning Cocq kapitány milíciája címen ismert, már eredetileg is erős árnyékokkal megfestett kép színei a 19. századra úgy besötétedtek a sárgás lakk anyaga és a rárakódott piszok miatt, hogy az akkori, Rembrandt-t újrafelfedező közönség joggal hihette, hogy a jelenet éjjel játszódik. A második világháború után a festményt azonban alaposan letisztították; az így kapott és immár sokkal világosabb kép sokkal jobban árulkodik Rembrandt eredeti szándékáról.

A kép az 1640-es években keletkezett, amikor is Németalföldön a városokat önkéntes polgárőrségek védték. Ezek a milíciák egyben a holland függetlenséget és büszkeséget is szimbolizálták. 1641-ben a hat amszterdami milícia az új főhadiszállásaik számára egy-egy csoportképet rendelt, Rembrandtra Frans Banning Cocq kapitány milíciája jutott. A megrendelők egy statikus képre számítottak, ehelyett Rembrandt egy mini akciójelenetet szállított nekik. Számítása bejött: a holland közönség bámulattal adózott a festménynek.

Mivel a besötétedett lakkréteget évtizedekkel ezelőtt eltávolították. A múzeumban most bemutatott új LED-es megvilágítási technika még inkább visszahozza a mestermű eredeti megjelenését, és kiemeli egyebek közt a háttér zöldes kőből lévő boltíveit. Korábban halogén spotlámpákkal világították meg a festményt, ez azonban a vászon több mint 1 Celsius-fokos felmelegedéséhez vezetett. Az új LED-lámpák felülről lefelé irányulva sokkal egyenletesebben világítják meg a vásznat, ráadásul az általuk kibocsátott hő töredéke a korábbinak.

 

A festő élete röviden:

A tízgyermekes családból származó Rembrandt Harmensz van Rijn Hollandia nemzeti festője.

A 63 évet megélt Rembrandt élete regénybe kívánkozóan mozgalmas volt. Bár molnár szülei filozófusnak szánták, ő rövid ideig tartó egyetemi tanulmányai után inkább festeni tanult. Leiden, Velence, Róma és Amsterdam az „iskolavárosai”. Már 19 évesen önálló műhelyt rendezett be szülei házában, ahol rézkarcolással kezdett foglalkozni. Már ekkor tanítványai voltak.

Rembrandt életműve önarcképekben gazdag (85 festmény, rajz és rézkarc ismeretes.) Élmény a festő lényébe, lelkébe tekinteni önarcképein keresztül. Ugyanakkor Rembrandt az emberi lélek, kedélyállapot tükröződését az arcon saját magán, a tükörben tanulmányozza.

A sok önarckép is jelzi, hogy Rembrandt érdeklődésének középpontjában az ember állt. Pszichikai megfigyelésekre és elemzésekre, saját szellemi valóságának feltérképezésére volt ahhoz szüksége, hogy hitelesen jellemezhesse bibliai és zsánerábrázolásainak szereplőit.

Portréi tükrözik a modelljei iránti szimpátiáját, ez sugárzik Anyja mellképén is. A festő egy amszterdami műkereskedő unokahúgával kötött házasságot, Saskia van Uylenburggal. Feleségét sokszor sokféleképpen örökítette meg. Saskia az ablaknál című rajza már egy teljesen érett, sajátos művészi kifejezés birtokában lévő alkotóra vall. Rembrandt előszeretettel ábrázolta a mindennapok eseményeit és alakjait, így az árust, a falábút, a koldust… Ezek a korai naturalista rézkarcai valóságábrázolásukkal szembefordultak az előző korok eszményeivel.

Egyalakos tanulmányai mintegy előkészítették többalakos zsánerképeit. Ezek legnagyobb csoportját a 135 rajzból álló, Asszonyok és gyermekek élete feliratú mappában talált kompozíciók alkották, amelyek jól jellemzik, mennyire kitöltötte életét a család. Rembrandt ugyan egyik felekezethez sem tartozott, felfogását mégis a bensőséges vallásosság hatotta át. Nyitott volt a különböző felekezetek iránt, így a kálvinista és a zsidó vallás iránt is.

Festői-grafikusi munkásságának legnagyobb része ó- és újtestamentumi ábrázolás. Kedvelt alakjai, illetve témái Ábrahám, Jákob, József, Eszter, Tóbiás története és Jézus életének epizódjai voltak. Az 1640-es években, anyja halála, gyermekeinek, majd Saskiának elvesztése után Rembrandt életét és munkásságát a magába zárkózás és a meditáció uralta. Az ekkor már nemzetközileg is elismert művész témájául a tájat, a természetet választotta. Műveit a kiegyensúlyozottság, nyugodtság hatotta át, alakjai mozdulataiban visszafogottak, belsőleg is elcsendesedetté lettek. Ellentétben festményei álomszerű barokk hatásával, tájrajzai a valóságra orientálódnak. E korszakának csúcspontja a két holland házat ábrázoló rajzai, melyek gondosan kidolgozott mesterművek, ahol a művész csodásan ábrázolja a fényhatásokat. Tájrajzai gazdagon kidolgozottak, aprólékosak. Rembrandt fantasztikusan ábrázol a vonalak „játékával” (Szélmalom).

Az 1640-es évek bibliai ábrázolásait is az egyszerűség, a melegség, a meditatív hangulat jellemzi. Kedvelt témája Tóbiás és családja története volt. (Az angyal elhagyja Tóbiás családját) A Máté evangéliumának 19. fejezetéhez kapcsolódó jelenetek mintegy Jézus tanításainak összefoglalását adják A százforintos lap című rézkarcon, mely eme korszakának csúcspontja. A fény-árnyék, a sötét és világos háttér, a kidolgozott és csupán körvonalazott alakok ellentéte valóban az ábrázolás csúcsa.

Az 1650-es években – bár magánéleti problémái mellett anyagi gondjai is voltak – művészete megújult. Rézkarcainál is, festményeihez és rajzaihoz hasonlóan, egyszerűsödtek a formák, e műveit a kifejezés koncentrációja és a festőiség jellemezte. Alakjai jelentősége megnőtt, a hátterek összeszűkültek, a külsőségek háttérbe szorulta, és a belső kifejezésre került a hangsúly. Stílusa az olasz művészet szelleméhez közeledett, a művészeti közízléstől távolodott. Technikájában a hidegtű és a metszőkés használata uralkodóvá vált. Hidegtűvel közvetlenül a rézlemezbe karcolta a vonalakat, amelyek mentén fémforgács keletkezett, ami megtartotta a nyomásnál használt festéket, és puha tónusos vonalat eredményezett. A többféle papír használata – japán, európai fehér papír, pergamen – izgalmassá tette alkotásait a levonat és levonat közötti különbözőségekkel is.

Legkésőbbi rézkarcainak főszereplője a nő, ezeket az aktokat eleinte aprólékos naturalizmussal, később nagyvonalú ábrázolásmóddal készítette (Fekvő női akt). Ezt követően – valószínűleg szemének gyengülése miatt – Rembrandt felhagyott a rézkarcolással, már „csak” festett. Harminc év grafikai munkássága alatt eljutott a naturalizmustól a nagy lélegzetű expresszív alkotásig. Független szellemiségét a szubjektivitás s a szuverenitás jellemezte. A szépségeszményekkel szemben a valóságból táplálkozó igazságot állította előtérbe. Emberábrázolásában a belső szellemi valóság vált hangsúlyosság. Alkotásaiban az EMBER áll a középpontban, legyen az koldus, nyomorult vagy „kisember”.

 

 

Forrás:

http://www.papiruszportal.hu/site/?lang=1&f=&p=32&n=860

http://www.urbanlegends.hu/2011/07/hogyan-lett-egy-nappali-orjaratbol-ejjeli/

http://hvg.hu/kultura/20111026_rembrandt_ejszakai_orjarat

  

Zsurnaliszta

Újságíró vagyok, minden érdekel ami a Nagyvilágban történik.

Hozza létre saját
MitHogyanKell fiókját.
Regisztráció