Főoldal
  

Ha stresszesek vagyunk a munkahelyünkön, a családban, az megkeseríti a hétköznapjainkat, és lerontja a teljesítményünket. Hogyan tudok védekezni ellene? És kell-e védekezni? Mi a megfelelő stresszkezelő technika? Lehet, hogy nagyon meglepődik, ha elolvassa a cikket!

Ha felidézünk egy kellemes, boldog pillanatot az életünkből, elönt minket az elégedettség és a nyugalom érzése, pár pillanatra feltöltekezhetünk. Vajon milyen képek jutnak az eszünkbe erre a szóra? Sütkérezünk a tengerparton? Vagy a szerelmünk karjaiban ébredünk?

Általában valami pihentető, passzív időtöltés jut az emberek nagy többségének az eszébe erre a szóra – boldogság. De miért nem vagyunk állandóan boldogok?

 

Mi is az a boldogság egyáltalán?

 

Manapság “beáramlott” a mindennapi szóhasználatunkba egy kifejezés, amit gyakran hallhatunk, de vajon tudjuk-e, mit jelent?

A flow (áramlás) Csíkszentmihályi Mihály magyar származású amerikai pszichológustól ered, és egy lelki állapotot jelöl, miközben a személy, aki ezt átéli valamilyen aktív tevékenység közben, teljesen feloldódik, bevonódik, elfeledkezve térről és időről.  Jellemzője még, hogy ennek a boldog tevékenységnek világos, egyértelmű céljai vannak, és ettől együttjár egy jóleső kontroll érzéssel mind a tevékenység, mind a saját képességeink felett, annyira, hogy a képességeinket teljes egyensúlyban érezzük a tevékenységben rejlő kihívással.

Ez egyszerre sok feltételnek tűnik, de bizonyára mindenki átélt már hasonlót az élete folyamán. Akinek valami hobbija van, és épp azzal foglalatoskodik, és meg sem hallja, hogy ebédhez hívják, mert annyira elmerült. Vagy egy lelkes hegymászó épp egy vonzó sziklaszirtet mászik meg, és a pillanatok óráknak tűnnek, az órák pedig pillanatnak, mert elfeledkezik ezekről a felfedezés örömében.  De akár egy jó könyv olvasása is okozhat ekkora áramlás-élményt! A lényeg nem a tevékenység mibenlétében áll, hanem a milyenségében!

Ahhoz, hogy ezt a feledhetetlen pillanatot át tudjuk élni, pár kérdést kell feltennünk magunknak:

—  Mi az én célom?

—  Milyen aktivitáshoz van annyi képességem, hogy azt szívesen végezzem?

—  Miből nyerhetem az erőmet az aktivitáshoz?

 

 

Ezek nem olyan egyszerű kérdések ám! Hiszen amikor fáradtak vagyunk, vagy éppen munkahelyi gondok nyomasztanak, akkor legkevésbé sem érezzük magunkat aktívnak, frissnek és energiadúsnak. Hát honnan származzon akkor az erőm? És még valami egyértelmű célt is fogalmazzak meg, amikor a saját helyemmel sem vagyok tisztában? Nemhogy a képességeimmel! Hiszen annyi egymásnak ellentmondó kritikát kapunk az élettől! Sokszor a gondok miatt  stresszesnek érezzük magunkat, vagy éppen “alig élünk”, fáradtak, lehangoltak vagyunk.

 

 

A stressz és az energia

De a stressz nem egyértelműen rossz dolog. A hétköznapi értelemben használt “stressz” fogalma Selye János tudományos megfogalmazása szerint a distressz, az ártó, teljesítményt rontó stressz. De mielőtt ez bekövetkezne, az eustressz, azaz a serkentő, hasznos stressz az, ami energiát adhat nekünk.

A stressz önmagában egy ösztönös válaszreakciója  a szervezetünknek valamilyen olyan helyzetre, amit veszélyesnek ítélünk meg. Bármi lehet veszélyes – egy ferde pillantás, egy valóságos életveszélyes támadás, az anyagi bizonytalanság –ez szubjektív, és helyzetfüggő. De a szervezet reakciója ugyanaz: a szívverés, a légzés és a kiválasztás folyamata felgyorsul, a pulzus megnő, a vércukorszint emelkedik, stb - hiszen a szervezet a vészhelyzetre úgy reagál, hogy aktív, menekülésre vagy támadásra kész állapotba kerül. A nehézség csak az, hogy a fizikai aktivitás sokszor elmarad, de a feszültség létrejön. Valós fizikai menekülés vagy támadás nem következik be általában, ami viszont a felszabadult energia “pangásához” vezet. Ezt éljük meg lelki feszültségként, ami kettős irányú lehet: szorongás vagy letargia.

A stressz szint ha túl alacsony vagy épp túl magas, akkor is mind a két esetben a hatékonyságunkat rontja – első esetben kevés az induló energiánk, utóbbi esetben pedig már túllendül az optimális szinten az energia, átcsap szorongásba, idegeskedésbe, majd pedig fásultságba, letargiába.

 

De hol van az  optimum?

Ahhoz, hogy a szervezetünk optimális szinten legyen mind az aktivációt, energiát, mind belső egyéb működését tekintve, sok feltételnek kell teljesülnie. Ezt az optimális egyensúlyi állapotot, a belső homeosztázist akkor tudjuk elérni, ha mind a fizikai állapotunk, mind a személyiségbeli tényezőink egyensúlyba kerülnek a külső környezeti feltételekkel.

 

Az egyéni adottság és az aktivitás

Milyen személyiségbeli tényezőkre gondolok? Hiszen annyiféle tipológia létezik, annyifajta kategorizálás. Ebben az esetben az aktivációs típust emelném ki – az introvertált és az extrovertált típust. Hiszen széles ennek a skálája is. Eysenck modelljében ez a két tulajdonság a skála két végpontja, ami között az egyén bárhol elhelyezkedhet – aszerint, hogy az agykérgi veleszületett aktivációs szintje, azaz az arousal szintje magas vagy alacsony. Akinek ez az alap aktivációs szintje magas, az kevesebb külső ingerforrást keres az optimális aktivációs szintje eléréséhez – ők a zárkózottabb introvertáltak. Akinek ez az arousal szintje alapesetben alacsonyabb, annak több külső inger szükséges ahhoz, hogy jól érezze magát – ők az ingerkereső extrovertáltak.

Tehát a személyiség típustól is erőteljesen függ, hogy mennyi aktivitás szint a számunkra optimális, mi vezet belső egyensúlyhoz. De függ ez az egyensúly a szükégleteinktől és az aktuális állapotunktól is. Hogyan?

 

A motiváció és a belső cél

A fenti ábra (lsd alább teljes cikk elérhetősége) a Maslow piramist mutatja, ami a belső szükségletek, a motiváció hierarchiáját ábrázolja. Ezek alapján az alapszükségletek kielégítése az elsődleges, és minden ezek után következhet csak sorjában. Tehát először legyen tele a bendő, majd ráérünk gondolkozni az önbecsülésen és az önmegvalósításon később. No de örök kérdése a kételkedőknek ezzel kapcsolatban, hogy: “De akkor mi van az éhező művészekkel?” Mondhatjuk, hogy a kivétel erősíti a szabályt. Tény, hogy éhesen, fázva, pénz és megélhetés nélkül, létbizonytalanságban az embernek nem elsődleges gondja az önmegvalósítás. De van, akinek mégis!

Azonban ha a szükségletek ennyire meghatározóak számunkra abban, hogy mi az aktuális célunk, akkor talán könnyebb megfogalmazni a tevékenységünk egyértelmű célját. Innen már csak egy röpke pillanat, és átélhetjük a flow-t?  Nem teljesen. Ugyanis az, hogy ki milyen célt tűz ki maga elé, és ezek után milyen tevékenység az, amiben a megvalósítandó cél és a képességeink harmóniában vannak, nem egyértelmű.

 

A változás állandósága – a nyitottság képessége

A személyiségünk állandóan változik, fejlődik. Gyermekkorában aki esetleg ügyetlen a mozgás terén, lehet, hogy felnőttként a táncban találja meg az önkifejezés lehetőségét. Vagy aki nehezen tanult meg beszélni, később akár híres íróvá válhat, vagy a hivatása lehet jogász, ahol a verbalitás elengedhetetlen eszköztár. Állandóan fejlődünk. Ezt a fejlődést, változást a környezeti visszajelzésekből mérhetjük le – elengedhetetlen figyelnünk arra, mit jelez vissza számunkra a társadalom, mit erősít meg bennünk és mit vet el. Persze ez sem szent és sérthetetlen, egy adag önismeretre mindenképp szükségünk van, hogy a visszajelzésekből kiszűrhessük a hazugságokat. Sokszor a személyes szűrőnk úgy van beállítva, hogy csak a jó véleményt halljuk meg, sok esetben meg épp ellenkezőleg, csak a negatív kritikára vagyunk érzékenyek. Mind a kettő torzít, ahogy torz lehet az énképünk is, az önmagunkról alkotott véleményünk.

 

Belső kincseink

Azonban ha az önismeretünket állandóan fejlesztjük, rugalmasan és befogadóan állunk a változáshoz – mind a saját, mind a környezetünk változásaihoz -, és feltérképezzük a valódi belső adottságainkat, kincseinket, akkor bátran választhatunk  képességeinknek megfelelő célokat, akár a hivatás, akár a hobbi területén, amiben majd örömünket lelhetjük.  Akkor átélhetjük a valódi flow élményét, ami a boldogsághoz vezethet bennünket. Akkor átélhetjük a külső világ és a belső egyéniségünk egységes harmóniáját, hogy tér és idő megszűnjön számunkra, és feloldódjunk az Univerzumban – akár csak egy pillanatra is! Megéri!

 

 

 

teljes cikk ábrákkal:

http://www.lelekmag.hu/publikaciok.html

 


Kovács Olga pszichológus, NLP terapeuta és tréner

www.lelekmag.hu

 

 

 

  

kovacsolga

Kovács Olga pszichológus, NLP terapeuta és tréner vagyok. Főbb profilom, kezelt problémák: szorongásoldás, pánik, stresszkezelés, párkapcsolati és életvezetési tanácsadás, fóbiák, kényszer, pszichoszomatikus betegségek (fejfájás, keringési, emésztési problémák, allergia, stb) kezelése felnőtteknek, serdülőknek és gyermekeknek is. Végzek átfogó személyiség- és IQ vizsgálatot is. Főbb módszereim: NLP (imaginatív, hipnózishoz hasonló technika), autogén tréning, kognitív, analitikus és szimbólumterápiás technikák. Tapasztalatom: 17 éve praktizálok, eddig dolgoztam kórházban és rendelőintézetben felnőttekkel, iskolában, óvodában gyerekekkel, családsegítőben peres ügyek véleményezésével, és tanítottam főiskolán. Már csak magánrendelésen terapizálok. Hitvallásom: Minden ember egyedi csoda, saját látásmóddal, egyedi tapasztalatokkal és élményekkel. És mindenki képes a régi, berögzült sémáit olyanná alakítani, hogy az jobban illeszkedjen a későbbi céljaihoz, a környezetéhez. Csak néha ez elfelejtődik, és kezdeti segítség szükséges ehhez. És akkor a régi sebek, emlékek újra rendeződhetnek, új értelmet nyerhetnek, begyógyulhatnak végre, és láthatóvá válik az új út, amin kényelmesebb lesz járni!

Hozza létre saját
MitHogyanKell fiókját.
Regisztráció