Főoldal
  

Az elválás sohasem könnyű, ahogy szokták volt mondani minden búcsúzás olyan, mint egy kis halál. Fáj, de, ha fáj, akkor élünk, akkor túléltük, hiszen csak az élők éreznek. Meg azt is mondják az okosok, hogy ami nem öl meg az erőssé tesz…. Biztos így van.

 

Érdekközösségek

Azt gondolom, hogyha véget ért egy nagynak gondolt barátág, akkor az igazából nem is volt nagy, mert az igaz barátság egy életen át elkísér, akár az igaz szerelem. . Persze problémák lehetnek, nagy viták és félreértések, de ezeken a problémákon a barátok hamar túllépnek. Néha sajnos barátságnak gondoljuk az érdekközösségeket is. Ilyenkor a kapcsolat valamilyen közös nevezőn nyugszik, mondjuk a közös érdeklődés- színház. zene, kártya, hasonló korú gyerekek is összetartanak egy ideig egy kapcsolatot, de az érdeklődés múltával és ha a gyerekek felcseperedtek, egyszerre azt érezzük, hogy elszakadt a minket összekötő láthatatlan kapocs. Ne sajnáljuk, hogy befejeződött, gondoljunk a közösen eltöltött szép napokra. Arra, hogy ez egy állomás volt az életünkben, ahonnan már egyedül pöfögött tovább életünk vonata. Születnek majd új barátságok, persze egyre óvatosabban mélyedünk bele egy új barátkozásba

 

A hatalom és a pénz csapdájában

És persze változunk az idő múlásával. Talán nem is változunk, lehet, hogy mindig is ilyenek, olyanok voltunk, csak a helyzet, a szituáció, társadalmi szerepünk eddig nem hozta felszínre ezt az oldalunkat. Mindegyikünknek van „sötét oldala” is, aki jól ismeri magát, az képes kezelni és féken tartani rosszabbik felét. Erre szokták mondani, hogy azért vagy ember, mert képes vagy uralkodni magadon. Na, igen van, aki ezt nem is akarja féken tartani, mert eddig volt bekényszerítve, egy olyan szerepbe, amiben ő egyáltalán nem érezte jól magát. Most végre lubickol igazi énjében. Ilyen szituáció gyakorta bekövetkezik, ha valakinek az anyagi, a társadalmi helyzete radikálisan változik. Általában „kő” gazdag lesz addigi környezetéhez képest, vagy politikai hatalomhoz jut. Az illető úgy érzi, a régi cimborák csak azért keresik, mert ki akarják használni, ezért válogatás nélkül leépíti őket. Biztosan van közöttük ilyen is, de a legtöbben  barátjukat eddig sem, és ezután sem a pénzéért, hatalmáért szerették… Aki ezt gondolja rólunk, azt jobb is elfelejteni, hisz nem érdemli meg, hogy barátságunkkal kitüntessük őt. Hogy akkor is fáj, persze, hogy fáj, de gondoljunk rá, hogy ez valójában egyoldalú barátág volt; Az  a „feltört”illető a mi barátunk volt, mi meg nem voltunk az övé, csak egy szituációban jól mutattunk  talán mellette.

Ha már nem fáj annyira, megint csak a szép napokra emlékezzünk! Tudatosítsuk magunkban, hogy nem rajtunk múlt a dolog és ezt a pofont majd mástól visszakapják ex-barátaink. Lehet, hogy nem a baráti kapcsolatokban, hiszen az új státuszoktól megrészegedve észre sem veszik, hogy ki az igaz és ki nem, lehet, hogy a családon belül, majd egy olyan személy bántja meg őket, akire álmukban sem gondoltak volna. Talán idős korukban, mikor mérleget készítenek életükről, akkor jönnek majd rá, mit is veszítettek azzal, hogy elmarták maguk mellől az igaz barátaikat…. Sajnos, akkor már késő lesz.

Ránk meg vár egy olyan barátság, mely a sírig elkísér…

 

Csillagszem

Szeretek írni minden féléről

Hozza létre saját
MitHogyanKell fiókját.
Regisztráció